"Nem csak az a kérdés foglalkoztatott, hogy Makrának, egy ilyen tisztességes, rendes pasinak miért kell meghalnia, hanem egy ennél sokkal fontosabb, sokkal általánosabb kérdés is: Miért van az, hogy az emberek ahelyett, hogy megpróbálnának a tömegbõl kiemelkedni, kiválni, jobban szeretnek elbújni a tömegben."(idézve Kertész Ákos utószavából.) Makra Ferenc lemezlakatos, akit külseje, tehetsége, érdeklõdése egyaránt kiemel társai közül. Irtózik a "eltûnéstõl" el szeretne bújni a tömegben, de ez éppúgy konfliktusba sodorja a környezetével, mint a "makra-ferencség" vállalása. Letagadja szerelmét, tehetségét, erejét. Mire felismeri tévedését - tíz év reménytelen küzdelem után - már nincs visszaút, nem lát más kiutat, és öngyilkosságba menekül. Kertész Ákos, aki eredetileg filmrendezõnek, operatõrnek készült, és sokat forgott a filmvilágban, mesterien bánik a drámai témával, láttatja az eseményeket, és a regény hömpölygõ szövege mindvégig fenntartja a feszültséget. Ezt tolmácsolja nagyszerûen Vallai Péternek az érzelmeket a kornak megfelelõ intenzitással átélõ elõadása."